Dr. László Imre bizonyított orvosként, már jócskán bizonyított polgármesterként, de újra és újra bebizonyítja, mennyire a szavak embere.
1945 január 27-én szabadult fel Auschwitz-Birkenau, a valaha volt legyszörnyűbb haláltábor, amelyről rengetegen megemlékeztek.
Ez a nap lett azóta a Holokauszt emléknapja, és hazánk egy másik fontos és tragikus eseményének évfordulója. A munkaszolgálatos Szerb Antalt ezen a napon gyilkolták meg Balfon. Életének, személyének és tetteinek emlékére botlatókövet avattak az előtt a II. kerületi ház előtt, ahol utoljára élhetett és dolgozhatott Emberként.
De mi is pontosan a botlatókő? László Imre ezt is tökéletesen elmesélte: A botlatókő egy pici emléktábla, amire ráírják valaki nevét és úgy építik be a járdába, hogy egy kicsit kiálljon. Aki megbotlik benne, reflexből lenéz, hogy lássa, miben botlott meg – és ezzel fejet hajt az előtt, akinek emlékére a botlatókövet letették.
Szerb Antal igazi harcos volt, soha nem adta fel, még akkor is pislákolt benne a remény és akkor is képes volt minden erejével hinni, amikor már zsidók százezrei haltak kínhalált a gázkamrákban. "Érte akkor jött el a végzet, amikor már oka is lett volna reménykedni…"
A botlatókő avatásán Őrsi Gergely II. kerületi polgármester mondott beszédet, Bálint András színművész viszont egy Szerb Antal által, a munkaszolgálatban írt szerelmes levelet olvasott fel.
A levelet természetesen a feleségének szánta.
"Eddig is tiszteltem Szerb Antalt, de az a levél… Maga volt az élni akarás, a szabadulásba vetett hit bizonyítéka! Semmi panasz, csak irónia és humor." - fogalmazta meg érzéseit László Imre, aki hozzátette, nevetni viszont nem tudott, mert tisztában volt vele, hogyan végződött a történet.
"44 év jutott Neki, nekünk meg nem jutott több Belőle. Szegényebbek lettünk, mert nem kaptuk meg, amit még tehetett volna."
Újbuda polgármestere leírta, csak a tisztelet vitte oda, semmi más. Attól viszont rettenetesen boldog lett, hogy a ház kertjében alig fértek el, olyan sokan voltak. Sőt, meglátott még valakit. Valakit, aki ugyanazért ment oda, mint ő. Nem szólalt fel, nem mondott beszédet és nem feltűnősködött, csak lerótta tiszteletét. S ez nem más volt, mint fővárosunk polgármestere, Karácsony Gergely.
És ilyenkor megértjük, a hangtalan találkozásoknak néha több jelentőségük van, mint bármi másnak.